Üdülés és felüdülés az Aquilo Hotel Panorámában

Megragadó témát kerestem, így cikkemben a Balaton egyik legszebb pontját, Tihanyt veszem górcső alá. Azaz eredetileg is ez volt a tervem, azonban tudomást szereztem egy kedves kis hotelről, így a fókuszt végül a félszigetről ide helyeztem. A hallottak olyannyira kedvhozónak bizonyultak, hogy ellátogattam a helyszínre, feltérképezve ezzel a vidék egy eddig számomra ismeretlen szeletét – kívánom Önnek is az „együtt-érzést”.

Nem köntörfalazok: a tihanyi Aquilo Hotel Panoráma volt a célpont. Rugalmas lévén az utolsó pillanatban foglaltam szállást. A hosszú út megtétele után jólesett megérkezni. A honlapon precízen jelölték, plusz a technika vívmányainak köszönhetően sem volt nehéz megtalálni a hotelt. A recepción kedves volt a fogadtatás, sőt, egy úriember (bár nem londiner volt a munkaköre), rögtön felajánlotta, hogy segít a csomagcipelésben. Az épület nem flancos, de én nem is szeretem a puccos, ám rideg, személytelen szálláshelyeket. Ha hasonlattal élhetek, a falatka hotel nem egy habos-krémes sütemény, inkább afféle pite, de az ízletes fajta, amiből repetázol is.

Érzékeltem egyfajta kreatív vonalat: például a recepciós pult a vendégtérből nézve egy csónak (nagyon ötletes), a bárban pedig árbócok, hajókötelek vannak a falra erősítve. Az étteremben halászhálók lógnak mindenütt, illetve a falra evezőlapátokat rögzítettek. Mindemellett keretbe zárva, számos hajdanvolt tihanyi képeslapot tettek közzé, melyek a múlt századból kerültek elő, sőt, némelyik közel száz éves. A dekorációt illetően, ami még szimpatikus volt: mint kiderült, minden szobában saját, a szálloda udvarán, strandján, szigetén rögzített és különböző évszakban készült, hatalmas vászonfotók vannak elhelyezve. Hangulatos. És igen, jól írtam az imént: a hotelnek saját strandja, kikötője, sőt, szigete van. A rekkenő hőségben bármely napszakban frissítően esett a Balaton vizébe merülni, és a strandon napozóágyak is rendelkezésre álltak. A szigeten kellemes volt időzni, minden nap kiültem oda. A túlpart, az öböl látványa, a csend, a lágyan hullámzó víz, reggel a felkelő nap sugarai, a friss levegő, a vitorlás hajók ringatózó sora… Városi lévén lenyűgözött.

A reggeli svédasztalos volt, meglepően nagy választékkal – ilyen kis szállodákban általában szűkös szokott lenni a felhozatal. Csak egy példával élek: pékáruból ottlétem alatt minden nap minimum hatféle ki volt helyezve. A vacsora szintén bőségesnek és ízletesnek bizonyult, svédasztalon kínálva. Az ételeket a teraszon is fogyaszthattuk – ezzel mindig éltem is: nagyszerű látványt nyújtott, akár csak egy délutáni kávé mellett, a Balaton képe. Bár, a méretes cseresznyefa épp a panorámakép közepén magasodott, de hát szükség van az árnyékra is az udvaron…
Az üdülés során rugalmas, kedves és érdeklődő volt igazából minden dolgozó. A napközbeni „Mindent rendben talált?”, „Ízlett Önnek az ebéd?”, vagy éppen a „Sikerült megtalálni a barátlakásokat?” kérdésekkel éreztem a törődést és a mosoly sem hiányzott az arcokról – ettől (sajnos) már elszoktunk.

Faggattam az alkalmazottakat, bár nem kellett nagy erőfeszítés, mivel nyitott volt mindenki. Megtudtam, hogy a szálloda esküvőknek is helyet biztosít, mi több, a ceremónia romantikus színtere a már fentebb is említett sziget. Ahová mellesleg volt már, hogy hajón érkezett az ifjú pár. Eme szigeten szerveznek még csapatépítő játékot, céges rendezvényeket és akár bográcsozást, grillezést is.

A hely egyébiránt csendes, a környék attraktív – az üdülésem felüdített. A helyszín tehát a tihanyi Aquilo Hotel Panoráma volt.
Önök tudták, hogy ez az egyetlen északi parti hotel a Balatonon, amely az északi partra néz?...

• ‹ előző
• 148 / 419
• következő ›